Tandíj

Állandó lakosoknak és állampolgároknak ingyenes. Az angolul nem tudó bevándorló-gyerekeknek van kisegítő nyelvi képzés. Ezért sem kell fizetni.

Új-Dél-Wales államban a gyerekek iskoláztatásáért a 457-es ideiglenes lakosi vízummal rendelkezőknek fizetniük kell. Ez több mint 4500 AUD évente. Más államokban nem kell fizetni. Ha Új-Dél-Walesben vagy és mégse szeretnél fizetni, akkor hívj fel engem, tudok egy megoldást.A magyar iskola célja, hogy a tanulónak egy bizonyos időre megtanítson egy kijelölt tananyagot és azt számon kérje meg leosztályozza.
Fontos, hogy a tanuló ne maradjon ki tartósan, mert akkor lemarad. Az ausztrál iskola célja, hogy megtanítsa a tanulót a tudás megszerzésének módszereire és megszerettesse a tanulást meg az iskolát. Ha a tanuló kimarad egy időre, akkor sem marad le semmiről.

Azok a gyerekek, akik valami idegen országban már jártak iskolába, itt az életkoruknak megfelelő osztályban folytatják majd a tanulást. A 13 éves bevándorló gyerek nem fogja újra kezdeni az első osztályt, hanem az itteni 13 évesek közé ül majd be. Nem baj, hogy kezdetben nem érti a nyelvet. Meglepően könnyen belejön majd.

Az óvodák drágák. Részleteket lásd alább.

Pisa-teszt

A fejlett ipari országok szervezete, az OECD megbízásából PISA néven egy átfogó nemzetközi felméréssorozat folyik a világban. A cél, az oktatás hatékonyságának és eredményességének mérése. Az összefoglalója az OECD honlapján megtalálható. A keresőbe írd azt, hogy pisa.

A lényeg röviden: Ausztrália mindenben az átlag felett ill. a legjobbak között van, Magyarország pedig az átlag alatt.

Az érettségiig egy évvel kevesebbet kell tanulni, mint Magyarországon.

Az ausztrál oktatási rendszer jó leírása a Wikipédiában.

Óvoda

Megkérdeztem a helyi tanácsi óvodát, hogy mégis valami becslést tudjak adni az óvodai díjakról. 2004 végén ez 50 AUD/gyerek/nap.

Ebből a Centrelink (a Társadalombiztosítási Hivatal) kb. heti 140 AUD-t visszatérít. A szülők keresetétől is függ, hogy pontosan mennyit. Az állandó lakosoknak és bizonyos ideiglenes lakosoknak jár csak a visszatérítés, a 457-es vízummal itt lévőknek nem.

2005 októberében a sajtóban közölt számok: magánóvodai díjak átlaga 208 AUD hetente. 1997-ben ez még csak 154 AUD volt. Közösségi tulajdonú óvodákban is hasonlók a díjak, az átlag itt is 211 AUD hetente.

Sydney központi részein minden sokkal drágább, tehát az óvoda is. A Sydney Morning Herald felmérése szerint 2005 októberében bizonyos környékeken már elérték a napi 90 - 105 AUD-os díjakat is. Brisbane egyik jó környékén egy kifejezetten jó óvoda ugyanebben az időszakban csak napi 44 dollár.

Lilla, Brisbane 2008

Néhány héttel ezelőtt, amikor realizálódott bennem, hogy te jó ég, mindjárt vége a szülési szabadságomnak és vissza kell menni dolgozni, ellátogattunk ide a szomszédos bölcsibe. Itt nincs igazan se GYES, se GYED, se semmi ilyesmi, a munkáltató elméletileg egyetlen nap fizetett szülési szabadságot se köteles adni a kismamáknak. A munkahelyet egy évig tartják, ha addig nem megy vissza, akkor a munkahely is elvész. A legtöbb cég azért ad  6 hét fizetett szabit, a komolyabb cégek meg az állami hivatalok pedig általában 12 hetet fizet a dolgozóinak. Én lévén köztisztviselő,  12 hét fizetett szülési szabadságra vagyok jogosult, ezt vettem ki fél fizetésen, így lett 24 hetem, aminek mindjárt vége. Hihetetlen, észre se vettem, hogy mar mióta itthon vagyok! Részidőben szeretnék csak visszamenni dolgozni, amíg ilyen kicsik a gyerekek, hogy azért ne vesszen el a munkám, és legyen is némi jövedelmem, de azért itthon is lehessek a kicsikkel. Ehhez viszont óvodát kell találnunk azokra a napokra, amikor dolgozni fogok.

Azért hogy ne tűnjön Ausztrália ilyen istentől elrugaszkodott helynek, adnak  családi pótlékot, aminek az összege jövedelem- és gyerekszám-függő. Mi átlagos keresetűnek számítunk, és a két pici gyerekünkre kemény $100 dollárt kapunk az államszövetségtől kéthetente (ez kb. 33 ezer forint havonta).

Még csak 3 hónapos terhes voltam a babákkal, amikor az összes kollégám a lelkemre kötötte, hogy azonnal írassam be a gyerekeket az oviba, különben sosem jutnak be. Találtunk egy aranyos óvodát tőlünk 2 percre. Az ára nem kevés,  $57 lenne naponta fejenként. A félreértések elkerülése végett: itt minden bölcsőde-óvoda magánkézben van, vagyis fizetős. A rendes óvodák mellett viheted a gyerekeket family daycare-be is, ami pedig családokat jelent, akik vállaljak, hogy a saját otthonukban vigyáznak a gyerekeidre, maximum 4 gyerekre, ha valakinek ez szimpatikusabb.

Össze-vissza használom a bölcsőde meg az óvoda kifejezést, ez is azért van, mert nincs konkrétan bölcsi vagy ovi, hanem 'childcare' van, ahol a gyerekeket 6 hetes kortól 5 éves korig 'tartják', különböző csoportokban persze. Általában egy óvónőre maximum 4 gyerek jut, és általában egy csoportban nincsenek többen 8-nál. Ez az egész picikre vonatkozik, a nagyobbaknál gondolom változik az arány.

Van valamennyi államszövetségi támogatás a családoknak az óvodai költségekre. 30% kedvezményként van meghirdetve, de valójában úgy számítják, hogy az államszövetség meghatározta, hogy az óvoda óránkénti díja $3.37, és ennek téríti vissza a 30%-át. Valójában az óvodák ennél jóval többet számolnak fel, inkább 5-6 dollárt óránként, de az államszövetség akkor is csak az általuk meghatározott $3.37-nek fizeti a 30%-át. Ez is több, mint a semmi persze, csak első blikkre kicsit félrevezető. {A támogatás mértékét azóta 50%-ra emelte a kormány.}

Leadtuk a beiratkozási papírokat a kicsiknek ebbe a helyi oviba. A beiratkozási papír fejenként 40 oldal volt. Az alapadatok (név, cím, születés, stb.) mellett ilyenekre is rákérdeztek, hogy a gyerek hánykor és mennyit alszik, mi a napirendje, jó étvágyú-e, egyedül szeret-e enni vagy inkább etessék; szereti-e, ha elalvás előtt elringatják, cumizik-e, milyen testhelyzetben szeret aludni, stb. Hihetetlennek találtam. Azt is megkérdezték, hogy hogyan ejtsék a gyerek nevét, hogy szólítja az anyját-apját, mert akkor ők is úgy említik majd neki a szülőket. (Gondolom, ez főként a sok bevándorló miatt lehet.) Nagyon figyelmesnek találtam a kérdéseket, és megnyugtatónak találtam, hogy ilyen apróságokra is figyelnek.

Elég negatív véleménnyel voltam eddig az itteni rendszerről, leginkább talán azért, mert csak azt hallottuk (főkent itteni magyaroktól), hogy a magyarországihoz képest az itteni óvodai nevelés milyen szörnyű, nincsenek foglalkozások se, csak szó szerint 'vigyáznak' a gyerekekre, ennyi. De most a saját tapasztalat ennek erősen ellentmondani látszik. Már eleve a beiratkozási lap jó érzéssel töltött el, hogy mintha figyelnének a gyerekekre, személyesen, nem csak úgy 'megőrzik őket', mint ahogy eddig gondoltam.

Újonnan érkezett bevándorlók, mint Lilla is, beleesnek abba a hibába, hogy a régebben itt élőktől átveszik azok tapasztalatait és véleményét. Van erre egy régi mondás: Bolond lukból bolond szél fúj. Hiába van a luk régóta Ausztráliában, megmarad bolondnak.

Az oktatásról: a beiratkozáskor kaptunk egy üdvözlő csomagot, amiben többek között benne volt a következő heti 'órarend' is, ami megér egy pár sort, hogy írjak róla. A foglalkozások 9 kategóriába vannak sorolva, a különböző fejlesztendő készségek, területek szerint, úgymint gondolkodás, kommunikáció, személyiség, egészség, kulturális környezetünk, természeti környezetünk, társadalmi élet, olvasás, számolás; és ezekhez vannak rendelve a 'hagyományos' foglalkozások, a festés, rajzolás, gyurmázás, éneklés, zenehallgatás, stb. A hét minden napján, összesen tehát naponta 9 db kb. 30 perces foglalkozás van, úgy, hogy pl. az egyik nap reggel családfát ragasztgatnak a gyerekek fényképekből, aztán állatokat gyurmáznak, aztán különböző időjárási elemeket rajzolnak, aztán mesét olvasnak nekik az udvaron (pl. kínai mesét, de persze angolul), stb.

Állatira tetszett nekem az egész összeállítás és a gyerekek és az óvónők is nyugodtnak, elégedettnek tűntek. Amikor ott voltunk, épp csendes-pihenő volt, és az óvónők épp a festés nyomait takarítottak a szobákból. Rengeteg rajz és egyéb 'mestermű' volt a falakon az egész óvodában. Nagyon kedves hangulata volt az egésznek. A bejáratnál egy nagy táblán a 'Jó reggelt' volt kiírva vagy 20 nyelven (magyarul persze nem volt, de majd ezen változtatunk).

Szóval, azt hiszem, hogy nagyon ideálisnak tálaltuk ezt az ovit, és remélem, bejutnak a gyerekek. Mert persze itt is csak várólistára kerültünk, de amikor bementünk, nagy sikert arattak a fiúk, az óvónők ki is vettek őket a babakocsiból és megölelgették őket. Ezt is jó jelnek találtam, és bíztam benne, hogy akkor hátha bejutnak.

Hayim, Melbourne 2007:

Most az ovi miatt írok, mert a két pici két hete már jár child care-be (child care helyett ovit fogok említeni, még ha a kettő nem is teljesen egyezik).

Nos, el kell keserítsem a családosokat: az óvoda borzasztó drága. Egy kis fejszámolás: Egy átlagos melbourne-i oviban a napidíj egy gyerekre 65 ausztrál dollár (belvároshoz közel drágább, kifele olcsóbb). Két gyereknél ez napi 130 dollár. 20 napra (egy hónap) ez 2600 dollár. Ugyan nem érdemes átszámolni semmit sem forintra, de azért ha megteszi az ember, akkor meghűl benne a vér. Ha valaki 40.000 AUD éves fizetéssel bír, akkor ez mind el is menne két gyerek nevelésére (és akkor is fizetni kell, ha a gyerek beteg, és nem tudjuk vinni a bölcsibe, illetve akkor is, ha valamilyen ünnep folytán zárva van az ovi)!

Szerencsére létezik az ún. Child Care Benefit (óvodai díj visszatérítés). Ha az embernek alacsony a jövedelme, akkor akár a fele összeget is elég megfizetnie , de ez csak alacsony jövedelem esetén igaz. Ami ugye két gyerekre számolva még mindig 1300 dollár. Illetve 30%-ot vissza lehet igényelni a díjból (de max. 8000 dollárt), de ugye azt előre meg kell tudni finanszírozni, mert csak az adóév végén kapja vissza a család.

Mi a megoldás? Tökéletes megoldásról nem tudok. Mi most részidőben járatjuk a piciket oviba. Három napot járnak, ezt meg tudjuk engedni magunknak. Ha beszoktak, akkor párom munkát fog keresni, ezzel szerez ausztrál munkatapasztalatot is, és fedezni tudjuk a gyerekek oviba járatását.

Vannak alternatívák is, pl. a Family Day Care (szintén igénybe vehető rá a Child Care Benefit, és körülbelül a felébe kerül az ovinak), vagy a Kindergarten, ami három éves kortól vehető igénybe, ez heti kétszer néhány órás foglalkozást jelent a piciknek (nem hagyományos ovi, hiába fordítják a Kindergarten-t ovinak). És persze sok anyuka otthon marad inkább, aki nem engedheti meg magának az ovit (ahogy mi is tettük eddig).

Viszont sikerült nagyon jó ovit találni. A gyerekekkel rendesen foglalkoznak a gondozónők, és némi plusz pénz ellenében be lehet íratni úszni, számítógépes szakkörre, festésre, stb.

Iskolaelőkészítő és elemi iskola

Onezimusz, Adelaide 2007:

Eltelt az első hónap. Domi már egy-egy szót mondogat játék közben angolul. Az iskolaelőkészítő nagyon hasznos. Heti 5 dollár, mert 4 éves kor után kötelező, és az állami oktatás része. De van minden, amivel felkelthetik egy négy éves gyerek érdeklődését. Tapinthat, szagolhat, láthat, hallhat, dobolhat, harsonázhat, szögelhet, vizelhet (azaz játék a vízzel), számítógépezhet, ragaszthat, vághat, mászhat, leeshet és felsorolni sem lehet, hogy mennyi minden van. Nem egy új Kindy [ovi], lestrapált, de a dolgozók nagyon lelkesek és tapasztaltak. Tényleg iskolaelőkészítéssel foglalkoznak és nem kicsapják a gyereket legelni.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Onezimusz elárulta nekem, hogy Domi négy hónap iskola-előkészítő után kijelentette, hogy nem fog többet magyarul beszélni. Sok szülő, aki nem a honlapom végigböngészésével kezdi a kivándorlást, hanem csak úgy kapásból kérdéseket tesz fel - ez is micsoda helytelen szokás - azzal kezdi, hogy milyen gyors is lesz a gyereknek a beilleszkedés az ausztrál iskolába. Nos ilyen lesz: négy hónap után nem akar többé magyarul beszélni. Ez elég gyors?

Kövessük Domit egy jó nevű egyházi magániskolába.

 Domi iskolába indul Domi belépett az elemi iskola első évfolyamába. Illetve nulladik év, mert az a neve, hogy reception year (bevezető tanév) , és utána jön az elsőnek nevezett tanév. Domin a méregdrága egyenruha látható, annak is nyári változata. Van meg egy nyári sportnapos is. Hetente 2x kell a sportnapiba menni, mert a suliban nem öltözködnek. Tulajdonkeppen ilyenkor tornaruhában mennek iskolába. Sapka kötelező - akinek nincs sapkája, az nem játszhat a szabadban - alapszabály van érvényben. Reggel fél kilenckor kezdenek és fél négyig vannak bent. Hihetetlenül lefáradnak a gyerekek. Az iskola gyönyörű, a sportolásra rengeteg lehetőség van (teniszpályák, uszoda, krikett stb.). Ebédet itthonról visz az ebéddobozban. Nem öntöttek nyakon minket könyvekkel az első napon, csak egy-egy kicsi füzetet hozott haza minden nap bekötésre. Nem kellett semmit vásárolni, mindent a suli ad, benne van a tandíjban.

Bogdanovits Ildi, Melbourne 2008

Tegnap délelőtt 11,45-kor elmentünk az iskolába. Ez egy viszonylag kis iskola. Csak elemi iskola. Az igazgató nagyon kedves volt. Elmondott mindent amit tudnunk kell. Az elején kissé lassan beszélt, de idővel, amint rájött hogy nem szükséges, normál ritmusra váltott. Egy kb 15-20 perces körbevezetés követte a kis tájékoztatót. Bekukkanathattunk minden osztályba, a tornatermbe, a könyvtárba, megnéztük az udvart és végül visszatértünk. Az első benyomás az volt, hogy nem nagy, de sok osztályban vinilin padlózat van, ami hirtelen megcsap, de a termek barátságosanki vannak díszítve, sőt a folyóson végig a diákok művei díszitik a falakat a kis büszkeségpannók mellett. Ami európai szemmel furcsa, bár fel voltunk rá készülve, a tényleges multikulturaliznus. Elég sok keleti és akadt egy két fekete tanuló is. Az osztályokban mindenhol folyt a munka. Kisebb-nagyobb csoportokban a gyerekek dolgoztak. Egyik helyen az időről tanultak meg mindent, és feladatokkal tűzdelt tevékenységek során mélyitik el tudásukat, másik helyen éppen festettek és ragasztóztak, a számítástechnikai teremben pedig az interaktív táblán mutogatta a tanítóbácsi a teendőket. Az általános légkőr a tanulásról szólt. Csend volt minden teremben még ott is ahol a gyerekek egy része már játszhatott hiszen szünethez közeledtünk. Akkor pár szót magáról az iskoláról. Érdekessége, hogy a vegyes osztályokat pártolják. Hallottuk, hogy több iskolában is ezt a módszert használják. Általában maximum két évfolyamot vegyítenek, azt mondják, azért jó, mert a kicsik mindig tanulnak a nagyoktól, a nagyok pedig szocializálódnak és megtanulják, hogyan kell segíteni a kisebbeknek. A többiről viszont majd csak később tudok beszámolni. No, mindent összevetve az apró nemtetszikeken felül, az a helyzet, hogy az iskola tetszett. Megbeszéltük, hogy Arika a harmadik negyedikévtől kezdve iskolába jár.

Sanyi, Sydney 2008

7 és 5 évesek a gyerekeim, és egy jó fel éve költöztünk át Angliából Sydney-be. Itt a suli 5 éves kortól kezdődik. Naponta 9-3-ig tart. Az itt jó, ami Angliában nem volt, hogy egy csomó suliban vagy mellette van iskola előtti és utáni napközi (before/after school care). Ez nem ingyenes, de megfizethető, és korábban be lehet vinni a gyerekeket és este 6-ig maradhatnak.

Kanga, Melbourne 2005:

De kezdem az iskolák milyenségével. Háromféle általános iskola típus van Ausztráliában: 1. állami, 2. egyházi magán és 3. ún. "independent" (független) magán.

A gyerekek 5 éves korban kezdik a sulit, az évkezdet január legvégén van, s azok kezdhetik a tanulást, akik az év március 31-ig betöltik a 5. életévüket. A nulladik osztály neve Viktória államban "preparation class", amit mindenki csak prepinek hiv, utána még öt évig tart az általános, vagyis elsőtől a 6. osztályig.

Mindhárom iskolaformában kötelező az egyenruha. Az állami iskoláké kissé lezserebb, pl. nyáron fiúknak rövidujjú galléros póló, sort, a cipő lehet sportcipő, télen tréningruha-szerű nadrág és felsőrész - az iskola emlémáját hordani kell a felsőrészeken és az iskolatáskán, amik azonos színűek az iskola színeivel és mindenkié egyforma.

A katolikus iskolákban (a gyerekeim ilyenbe jártak) már a póló helyett rövidujjú ing van és hagyományos rövidnadrág, az iskolai színei szerinti zoknival és cipővel és gyapjú pulóver, iskolatáska egyforma színben és emblémával. A lányoknak nyáron nyári ruha plusz pulcsi. A fiúk hosszú szövetnadrágot hordtak, garbóval és gyapjúpulcsival és lehetett venni anorákot is a nedves napokra. A kiscsajoknak skótkockás szövet kötényruha garbóval és gyapjú pulóverrel. Külön van még sport egyenruha is - az iskola színeivel: sort, ujjas póló és tréning-ruha, sportcipő szabadon választott, de fehér színben. A drága magániskolákban az általános tagozatosok egyenruhája hasonló a katolikushoz, csak a télen-nyáron emblémás blézert kell hordani.

A becsengetés 9-kor van és 3.30-ig tart a tanítás. Általában 11.00-kor van egy félórás ún. little-lunch szünet (tízórai), majd az egyórás ebédszünet 1-2-ig. Az évkezdéskor a prepisek nem kezdenek teljes időben, bár iskolánként többféle variáció van, az enyémek az első héten 9-12-ig, majd két hétig 9-2-ig jártak és három hét után tértek át a teljes időre.

Prepitől egészen a 4. osztályig nem padokban, hanem 4-5 személyes asztaloknál ültek a gyerekeim. Az iskolatáska nem nehéz, mert az általános iskolások nem hordanak könyveket, gyakorlatilag csak az uzsonnás doboz lötyög benne. A suliban kapnak és tartanak mindent, a tanszerek ára benne van a tandíjban - az állami sulikban ez évi 160 dollár körül van (kb. 24 ezer Ft), a mi katolikus sulinkban évi 1200 dollár (gyerek számtól függetlenül), de gyerekenként évi 250 dollár volt a tanszer, kirándulások díja, tehát mikor ketten jártak évi 1800 dollár körül fizettünk (270 ezer Ft), plusz az egyenruhák. A független magánsulik alsó tagozatai úgy évi 5-7000 ezer körül vannak (750-1 millió).

A táskákat a folyosón elhelyezett fogasokon tartják a nevek szerinti helyen. Minden reggel 9-kor jó időben az udvaron, télen és esős napokon a suli nagytermében (hall) tartották a gyülekezőt (assembly), ahol a suliigazgató (principal) rövid néhány perces napi eligazítást adott, és rövid imával kezdtek és zártak. A fiam az utolsó két ált. iskolai évét államiban töltötte, ott például minden hétfőn az imádkozás helyett az ausztrál himnusszal kezdtek és felvonták az ausztrál zászlót.

Egy héten egyszer voltak a díjkiosztások. Minden évfolyamból két gyereket javasoltak a tanárok díjakra, ezeket ekkor adták át, ami kis oklevél-szerű névre szóló dolog volt.. A kicsiknél pl. adtak "mosoly-dijat", vagy azért mert segítették egymást, vagy szépen tartották rendben az asztalukat. Egy évben kétszer tartottak fogadóórát (parent-teacher interview), de bármikor lehetett időpontot kérni és találkozni tanárral. Hetente küldenek haza iskolaújságot (Newsletter) amiből minden aktuális és fontos dolgot, akciót, eseményt megtud az ember. A sulikban nagyon erősek a szülői szervezetek, nemcsak a szülői munkaközösség (Parent Association), hanem van tanügyi testület (Education Board) is, utóbbiban a szülők részt vesznek a tanárokkal együtt az iskola jövőjének kialakításában. A szülői munkaközösség mindenhol nagyon hatékony, egy évben négyszer szerveznek vasárnapi társadalmi munkát (working-bee), ahol a szülök javítgatják a sulit, a kertet stb. Szintén ők szervezik az adakozási bulikat (wine and cheese night, vetélkedő esték, iskola-vásár), amiknek bevételét a suli kapja és ebből a pénzből fejlesztenek, vesznek dolgokat.

Az osztályok tele vannak a gyerekek által festett, rajzolt projektek képeivel, és nemcsak a prepi korban, hanem a későbbi években is, nagyon derűsek és barátságosak a termek. A gyerekek gyakran ülnek a szőnyegpadlón, nincs porosz-rendszerű fegyelmezés. Nem tudom a mélyreható okát, de az én gyerekeim minden reggel mosolyogva repültek suliba. Sőt manapság a középiskolába is.

Tete írta Brisbane-ből:

A fiam most fejezi be a harmadik osztályt. Nagyon élvezi az iskolát, Magyarországon nem szerette a sulit, itt viszont alig várja, hogy mehessen reggel. Mikor kijöttünk, semmit nem beszélt angolul, most már nagyon jól megy neki, büszkén mondhatom, hogy ő a harmadik az osztályban, angol anyanyelvűeket előz meg.

Általános tapasztalat, hogy a többnyelvű gyerekeknek jobban megy az angol, mint az egynyelvűeknek.

Sára középiskolai tanár Sydney-ben:

A legrosszabb iskolában is, ha van tíz kínai diák az osztályban, akkor az már nagyon jó hely. A kínai tiszteli a tanárt. Tanul, igyekszik, megy előre. Nem azzal foglalkozik mindig, hogy hogyan tudna felbosszantani valamivel.

A vietnami környékek iskolái a legjobbak. A gyerekek fegyelmezettek, csendesek, szorgalmasak, tisztelik a tanárt, értékelik a tudást. Az ilyen helyen öröm tanítani, tehát a legjobb tanárok vetélkednek az állásokért. Ha ma kellene kezdenem Ausztráliában, akkor csakis ilyen helyre költöznék. Elméletileg ugyanez a helyzet a kínaiakkal, de azok nem tömörülnek gettókba, hanem szétköltöznek a város minden sarkába, tehát nem könnyű olyan iskolát találni, ahol egy-egy osztályban van tíz kínai gyerek egyszerre.

Vakáció

Az egyes ausztrál államok iskolai szünetei

A tanév a nyári szünet után, február első napjaiban kezdődik.

Egyenruha

Szinte minden iskolában kötelező az egyenruha. Ez nem is annyira egyen, mert iskolánként különbözik. Ez a honlap felsorolja az összes ausztrál elemi- és középiskolát. Tessék választani! A lapon a gyerekek iskolai egyenruhában láthatók. Ha ennyi nem lenne elég a divatbemutatóból, akkor kattintgass az egyes iskolák honlapjára, ott több képet találsz.

Érettségi

Csak írásbeli érettségi van, szóbeli nincs. Ennek az eredményét használják fel a felsőfokú intézményekbe való felvételre is. Könnyű bejutni, aki tanulni szeretne, annak lesz is hely.

Kanga lánya érik, Melbourne 2007

Se bál, se tabló, se ballagás. Van viszont csak a végzősök által hordott gyapjúpulóver, ami más színű, mint a kisebbeké, és az iskola embléma mellett ott virít az írás, hogy érettségiző az illető. Bál helyett van egy záró-vacsora (graduation dinner), ahova visznek szülőket, rokonokat, udvarlót és ahol még sor kerül mindenféle díjak kiosztására, mi szülők meg kiperkázzuk a költségeket.

Érettségi befejezése után pedig a diákok felkerekednek és jön az un. 'schoolies' idő, ami egyenlő az elutazásos bulizással. Ez már sajnos elég hírhedt dolog lett, főleg Queenslandban a népszerű nyaralóhelyekre özönlenek az ország minden pontjáról a leérettek, csak meg nem érettek és legalább egy hétig megy a bulizás és piálás.

bertok.com