Ildi, Melbourne 2008

Csütörtök délután négykor megérkeztünk a kórházba. Már vártak bennünket, így egy gyors regisztráció után felmentünk a nyolcadikra. Itt egy kétágyas szobába kerültünk, saját fürdővel és vécével. És természetesen egy nyitható fotelággyal, hiszen itt természetes, hogy az anya itt alszik a kisgyerekkel. Szobatársunk egy szerencsétlenül elesett kislány. Hamar össze is barátkoztak a lányok. Közben jött a vacsora, azaz hozták a menüt. Kétféle leves, négyféle főétel, mint sajtos meleg szendvics vagy tésztaféle. Desszert vagy nyolcféle, mint fagyi, puding, pite, stb. És persze innivaló a narancslétől a sovány és normál tejig mindenféle. Kihozták a vacsit és látom, nincs fagyi. Gondoltam, biztosan később hozzák, nehogy kiolvadjon. De nem. Később szóltam, hogy hová lett a fagyi? A néni rám néz nagy szemekkel és hív. Bevezet a konyhába. És körbemutat. Hűtő, a saját cuccoknak. Mélyhűtő, benne sok-sok fagyi, és egyéb apróság. Polc: négyféle müzli, méz, mogyoróvaj, cukor, kávé, tea, kakaó. A közös hűtőben, tej, narancslé, málnaszörp, margarin, pudingok, joghurtok, gyümölcssaláta és még sok más apróság, kenyér háromféle. A konyha felszereltségéhez tartozik a kenyérpirító, szűrt víz, forró és hideg verzióban, mikró. Szekrényben tányérok, poharak, kés, villa, kanál, bőségesen.

Szóval, nem is tudom mit is mondjak. Budapesten az egész osztálynak volt összesen két vécéfülkéje és egy közös zuhanya. A bent alvásért kemény pénzt fizettem és sík hülyének néztek, hogy akár a széken is de bent maradok.

Mindenki mosolyog akkor is ha rossz kedve van, mert gyermek előtt nem lehet rossz kedved. Segítőkészek és kifejezetten megszóltak, hogy miért nem hívom őket, miért megyek ki? Ez az ők dolguk.

Reggel, hagytak aludni, kilenc körül meg jött a reggeli. Kérdés az volt, hogy mit szeretnénk reggelizni. Azaz Arika, mert koszt viszont csak neki van, de annyi marad, hogy én is jóllakok mellette, mit enne. A kis szomszéd sonkás tükörtojást reggelizett mi meg a szokásos pirítóst kértük, kakaóval. Utána egy rövid kis tusolás és meglettünk. Jött a vizit és megtudtuk, hogy este nyolc körül már mehetünk is haza a következő adag gyógyszer után.

Maga a kórház nem nagy szám, csak az emberek és a hozzáállás az. Akárhányszor bejön valaki, mindig kapunk egy mosolyt is. Szóval jól éreztük magunkat. Minden ágy felett tévé csüng, központi belső adóval, azaz a normál előfizetés mentes csatornák mellett van 2-3 saját info és mese csatorna. Hiszen ez egy gyermek kórház. A mese reggeltől este 11-ig megy. Akkor már úgyis minden normális gyermek aluszik.

Ha valahova mennie kell a kis szomszédnak, nem rángatják el, hagyják befejezni aktuális teendőjét és néhány aranyos szóval hívják, ha éppen nem nagyon menne. Mindenki a gyerek érdekeit nézi elsősorban, és persze az a cél, hogy a lehető legkevésbé legyen megrázó a betegeskedés. Ennek érdekében az épület alagsorában van egy könyvtár. És ezzel nincs vége! A könyvtárban van egy játéksarok is, a minden osztályon megtalálható játszószobán kívül, ahol naphosszat foglalkozások vannak a gyerekek számára. Rajzolás, kirakósdi, szójáték és még sok más. Erről természetesen mindent megtudhatsz a saját hírcsatornájukon.

Biztosan kihagyok valami olyat amit még el kellene mondani, de ennyi volt.

A kórházi sulit, a bohóc-doktort és a híres sportolók látogatását kihagyta. Két napba nem is férhetett ennyi minden bele.

forrás: bertok.com