A Willandra-tóvidék egy mintegy 2400 négyzetkilométer kiterjedésű Világörökségi helyszín Új-Dél-Wales délkeleti részén, a Murray-medencében helyezkedik el. A terület középső része 70 m-es tengerszint feletti magasságban van. Negyvenen laknak itt, és hozzávetőleg ezren látogatnak ide évente.
A terület fontos természeti és kulturális értékekkel rendelkezik, megtalálhatók itt az ősi emberi civilizáció kivételesen ritka nyomai, beleértve a világ legrégebbi hamvasztóhelyét. A körzet egy kisebb része 1979 óta a Mungo Nemzeti Park védelme alá tartozik.

Növény- és állatvilága
A régió mai éghajlata félsivatagi. Szórványos növényzetét bokrok, fűfélék és ligetek alkotják, köztük homokdűnék és sivatagos területek húzódnak. A ligetek uralkodó fafaja az eukaliptusz-félék (leggyakoribbak az Eucalyptus oleosa és az Eucalyptus dumosa), a sivatagos területeken a tűlevelűek (a ciprusfélékhez tartozó Callitris columellaris és a Trioda irritans, azaz sündisznófű) jellemzők.
A területen kürölbelül húszféle emlősállat él, köztük vörös óriáskenguruk és nyugati szürke óriáskenguruk, rövidcsőrű hangyászsün, valamint több denevérfaj.

Kőzetei
A tóvidék eredete a földtörténeti harmadkorba nyúlik vissza. Mész, mészkő és márga összetételű tengeri üledékes kőzetek találhatók itt, amelyekre a negyedkorban rakódhatott homok. A régió homokdűnéi az akkori uralkodó kelet-nyugati széliránynak hatására terjedtek el, azután növekedésüknek köszönhetően stabilizálódtak, majd a Krisztus előtti 18 000–16 000 időszakban ideiglenesen ismét mozgásba lendültek.
A terület homokalakzatai a pleisztocén korban keletkeztek. Itt jól nyomonkövethetőek a jégkorszakok és felmelegedések váltakozásának az el nem jegesedett földterületekre gyakorolt hatásai.

A tavak keletkezése
A tavak először egy 1088 négyzetkilométeres egybefüggő víztükröt alkottak, amelyet a Lachlan folyó egy mellékága, a Willandra Billabong Creek látott el vízzel. Akadtak azonabn olyan medrek, ahova csak időszakosan jutott víz. A legnagyobb méretű a Garnpung tó 500 négyzetkilométeres felszínével és 10 méteres mélységével.
13 000 évvel ezelőtt a tóvidék elkezdett kiszáradni, utolsó vizes területe a Mulurulu tó maradt.

Emberek a területen
Archeológiai bizonyítékok alapján állítjuk, hogy a terület már 30 000 éve lakott volt. Találtak itt egy Krisztus előtt 26 000 körül használt hamvasztót, illetve egy 30 000 körül használt temetkezési helyet. A földbe temetett holttesteket okkerrel borították, ami az első ismert temetkezési rituáléra utal. Krisztus előtt 18 000-ből származó dörzsköveket is találtak, amiket a fűmagok megőrlésére használtak festéknyerés céljából. Óriás erszényesállatok jóállapotú csontvázát is feltárták itt.
A 2003-ban forgatott Journey of Man (Az ember útja) című film a Willandra-tóvidéket is bemutatja.

forrás: wikipedia.hu