Amikor 1788-ban megérkeztek az első telepesek, sokféle pénz volt forgalomban az ausztrál kolóniákon. Így aztán a kezdeti, nehéz időkben elengedhetetlen volt a barterkereskedelem; közvetlen árucsere folyt, és a pénzügyi tranzakciók helyett az emberek gyakran áruval fizettek, például rummal. Az első hivatalos ausztrál bankjegyek elődei az ún. Police Fund Notes (rendőrségi pénzalap jegyek) voltak, melyeket 1816-ban a Bank of New South Wales (az Új-Dél-Walesi Jegybank) bocsátott ki.
Az államszövetség 1901-es létrejöttét követően – amely évszám egyébként Ausztrália független nemzetté válásának dátuma is – az ausztrál pénz a szövetségi kormány hatáskörébe került. 1910-ben elfogadták az ausztrál bankjegytörvényt, és 1913-ban kibocsátották az első bankjegysorozatot. Ez még a régi brit pénzügyi rendszert követte, amelyben 12 penny volt egy shilling, és 20 shilling tett ki egy fontot.
1963-ban Ausztrália azzal állt elő, hogy áttérnének a hagyományos brit rendszerről a tízes pénzrendszerre. Több mint 1000 javaslat érkezett, hogy mi legyen az új pénznem neve. Az akkori miniszterelnök, Sir Robert Menzies, a royal mellett érvelt, végül azonban a dollár lett a befutó. 1966. február 14-én bevezették Ausztráliában a tízes pénzrendszert: egy ausztrál dollár 100 cent.
Az ausztrál százdollároson a világhírű szoprán, Nellie Melba (1861–1931) látható, illetve a neves és elismert katonaember, tábornok, mérnök, a korabeli ausztrál államigazgatás meghatározó személyisége, Sir John Monash (1865–1931), az ötvendolláros bankjegyen David Unaipon (1872–1967) bennszülött író és feltaláló, valamint Edith Cowan (1861–1932) Ausztrália első női parlamenti képviselője. A húszdollároson John Flynn tiszteletest (1880–1951), a világ első Repülő Orvosi Szolgálatának (Royal Flying Doctor Service) megalapítóját láthatjuk és Mary Reibeyt (1777–1855), aki elítéltként tette lábát ausztrál földre 1792-ben, de aztán mint sikeres hajómágnás és filantróp vált ismertté. A tízdollárost A. B. (Banjo) Patersonnak (1864–1941), a „bozótballadák” költőjének arcképe díszíti, valamint a szintén költő, Mary Gilmore (1865–1962) portréja. Ezen a bankjegyen egyébként mikronyomású versrészletek is olvashatók a két költő műveiből. Az ötdollároson őfelsége II. Erzsébet királynő látható, valamint a Canberrában, a szövetségi fővárosban található szövetségi parlament épülete.
Nem sokkal az új pénznemre való áttérés után elkezdték azonban hamisítani a tízdollárosokat. Ez arra ösztönözte az Ausztrál Központi Jegybankot, hogy új, biztonságosabb technológiát dolgozzon ki, ami meg is történt a Nemzetközösség Tudományos és Ipari Kutatóintézetével karöltve.
Siker koronázta a forradalmi, polimer bankjegyek megjelenését. Az első tízdolláros emlékbankjegyet 1988-ban, Ausztrália megalapításának 200. évfordulója alkalmából bocsátották ki. A bankjegy a déli kontinens benépesítésének témáját jeleníti meg: a pénz egyik oldalán egy fiatal ausztrál bennszülött látható teljes ünnepi díszben, mely a testfestők munkáját dicséri, de a bennszülött ausztrál kultúra más elemeit is megtalálhatjuk. A bankjegy másik oldalán az „Első Flotta” hajója, a „Supply” látható, háttérben a Sydney-öböl, valamint egy embercsoport, amely Ausztrália nemzetté válásának elmúlt 200 éves folyamata során betelepedet legkülönbözőbb hátterű kultúrákat illusztrálja.
Az ausztrál bankjegyeket az Ausztrál Bankjegynyomda nyomja, amely az Ausztrál Központi Jegybank egyik részlege. A nyomda azonban nemcsak saját, nemzeti felhasználásra nyom pénzt, hanem olyan külföldi országok részére is, mint például Banglades, Brunei, Chile, Indonézia, Kuvait, Malajzia, Mexikó, Nepál, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea, Románia, Nyugat-Szamoa, Singapore, Salamon-szigetek, Sri Lanka és Thaiföld. Több más ország is nagy érdeklődést mutat az új technológia iránt. Az Ausztrál Bankjegynyomda a gyűjtőkről sem feledkezik meg, az innovatív numizmatikai üzletben is érdekelt: rendszeresen bocsát ki új (emlék)bankjegyeket, valamint a közforgalomban meg nem jelenő bankjegyeket. A Királyi Ausztrál Pénzverde nemzetközi hírnévre tett szert a gyűjtőknek szánt pénzérmék, valamint a korlátozott terjesztésű emlékérmék minősége tekintetében. 1997-ben az egydolláros Waltzing Matilda a „Legjobb Kereskedelmi Érme” díját kapta meg.
Az egydolláros papírpénzt 1984-ben fémpénz váltotta fel, melyet gyakran emlékéremként is használnak. A szabvány egydollároson öt kenguru látható. A kétdolláros érmét 1988-ban vezették be: egy bennszülött törzsi vezetőt ábrázol a háttérben a Dél Keresztje és a jellegzetes ausztrál fűfa.
Az 5, 10, 20, 50 centes pénzérmék réz- és nikkelötvözetből készülnek (75 százalék réz, 25 százalék nikkel), az egy- és kétdolláros érmék alumínium-bronz-nikkel ötvözetből készülnek (92 százalék réz, 6 százalék aluminium, 2 százalék nikkel) az érmék élei recézettek, hogy ezzel is segítsék a gyengénlátókat.
Az ötcentes érmén az echidna, a hegyestüskéjű, ausztráliai hangyászsün van. Az echidna a világon még megtalálható, tojással szaporodó két emlős egyike. A tízcentes egy táncoló hím lantfarkú madarat ábrázol. (Ez a madár kiváló hangutánzó képességéről híres, Ausztrália keleti partja mentén népesíti be a sűrű, mocsaras esőerdőket.) A húszcentesen a világ másik tojással szaporodó emlőse, a kacsacsőrű emlős látható: úszóhártyás lába van, és csőre a kacsáéhoz hasonló. Ezzel vadászik, halászik a folyók és patakok mélyebb rétegeiben. Az ötvencentes érmén az ausztrál nemzeti címert látjuk: egy kenguru és egy emu által tartott központi címerpajzson a hat állam jelképe, háttérben a jellegzetes, szárazságtűrő ausztrál fűféle, a Mitchell grass. (lásd a Facts Sheet Ausztrália címeréről szóló részét.)

forrás: hungary.embassy.gov.au