A kontinens elszigeteltségéből adódóan, a növény- és állatvilág a többi földrésztől teljesen elkülönülve fejlődött.
Gondwana őskontinenséből Ausztrália és Antarktisz együttesen vált le, majd sodródott déli irányba . Az elmúlt 45 millió év során az ausztrál kontinens az Egyenlítő irányába sodródott , melynek következtében éghajlata felmelegedett és szárazabb lett. Körülbelül 35 millió évvel ezelőtt a hűvös, nedves éghajlatú harmadidőszak sűrű erdőségeit az eukaliptuszfa kezdte felváltani. Ezen időre tehető tehát az első eukaliptusz-erdők megjelenése. Ezek a növények azonban a legkülönfélébb viszonyok mellett is képesek voltak az életben maradásra, így olyan élőhelyeket tudtak meghódítani, amelyeket más növényféleségek uraltak.
Az ősi növények, és azok térhódítása még mindig fellelhető a természetben. A szűk és árnyékos völgyek déli lejtőin (Ausztráliában az északi oldal a napsütött !!! ), sok helyen megtalálható az antarktiszi időkből származó óriás méretű páfrány. A dél-keleti partvidék eukaliptusz erdőinek lombkorona alatti szintjét szintén ősi pálmafajták, a Cycadok alkotják.
Az elszigeteltségből adódóan, az oshonos állatfajok is teljesen eltérő fejlődést mutatnak a földrészen. Az őshonos erszényes emlősök kromoszómái különböznek a föld más részein élo emlősök örökítő-anyagától. Ezen állatok legjellemzőbb vonása, hogy kicsinyeiket erszényükben nevelik. Hasonlóan az eukaliptuszok térhódításához, az erszényesek is a legkülönfélébb élettereket népesítették be. Az első erszényes kenguru megjelenése feltehetően 15 millió évvel ezelőttre tehető. A kenguruk méretben és biológiai adaptációjukban is rendkívüli változatosságot mutatnak. Míg a trópusokon élo faja például fán él, addig legtöbb rokona a száraz bozótosokban ugrándozva érzi otthon magát. Az egyedi állatvilághoz tartozik még a kontinensen honos kacsacsorű emlős és a hangyász sün is, és a kontinens trópusi területein élő, hatalmas méretű ragadozó is, a sósvízi krokodil .
Az idő haladtával, a világméretű felmelegedés következtében a gleccserek megolvadtak, az óceánok vízszintje pedig fokozatosan emelkedni kezdett. Amint a jelenlegi szintet elérte, Új Guineát és Tasmániát a szárazföldtől végleg elválasztotta. Az elöntött tengerparti síkságokat a korallok színes világa váltotta fel, kialakítva Queensland állam partjainál a Nagy-korallzátonyt.
forrás: studytime.hu |