A kengurufélék (Macropodidae) vagy valódi kengurufélék a kúszóerszényes-alakúak rendjének egy családját alkotják. Általánosan jellemző rájuk a rövid mellső, és a meghosszabbodott hátsó végtag, valamint a fejlett, előre nyíló erszény. Az erszényesek legismertebb képviselői.
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Kúszóerszényes-alakúak (Diprotodontia)
Alrend: Kengurualkatúak (Macropodiformes)
Család: Kengurufélék (Macropodidae)
Etimológia
A magyar kenguru szó az északkelet-ausztráliai Guugu-Yimithirr nyelv szókészletéből ered. A szót James Cook 1770. július 14-i hajónapló-bejegyzése örökítette meg, és az útról szóló könyv kiadása nyomán vált világszerte ismert vándorszóvá. Magyar nyelvű szövegben először Földi János használta 1801-ben, kenguru alakban, de a szó csak a 19. század végére vált egyeduralkodóvá a nyelvújítás korában született riválisaival (például ugrány, górugrány) szemben. Fel-felbukkanó tévhit, hogy a szó eredeti jelentése : "nem értem a nyelvét" – amit állítólag az ausztrál őslakosok válaszoltak miután az európaiak megkérdezték az állat nevét tőlük. Ezt a tévhitet John B. Haviland nyelvész cáfolta az 1970-es években.
Ausztrália és a kenguruk
A kenguru Ausztráliában és Pápua Új-Guinea egyes területein őshonos. A legtöbb faj azonban csak Ausztráliában található. Több mint hatvanféle kenguru létezik, s ezek mind szoros rokonságban vannak egymással. A különböző fajok nagyon eltérnek egymástól méretben is, testsúlyban is: vannak olyanok, amelyek alig 50 dekagrammosak, mások a 90 kilogrammot is elérik.
Minden kengurufaj a nagylábúak (macropodidae), az ún. valódi kenguruk főcsaládjába tartozik. Ezek között van az igazi kenguru, a törpe wallaby-kenguru, az óriás szürkekenguru, a pademelon (a törpe wallaby-kenguru egyik fajtája), a fakúszó kenguru és az erdei kenguru. Ezeket a fajokat Pápua Új-Guineában is megtalálhatjuk. A patkánykenguru-család (potoroidea) viszont csak Ausztráliában él; idetartozik például a potoroo, a bettong és a patkánykenguru. Különböző fajtájú kenguruk élnek Ausztrália más-más területein: a hűvösebb klímájú esőerdőkben, a sivatagos pusztákon vagy a trópusi övezetben.
A kenguruk élete, élőhelyei
A kenguruk növényevő állatok: növényekkel táplálkoznak, de megeszik a gombákat is. Éjszakai állatok, de némelyik kora reggel vagy késő délután is aktív. Különböző kengurufajok élnek a különböző természeti környezetben. A patkánykenguruk fészket raknak, a fakúszó kenguruk a fákon élnek; a nagyobb testű fajok fák alatt, barlangokban, sziklahasadékokban húzzák meg magukat.
Különböző méretű kenguruk vannak, de közös vonásuk, hogy igen erős és hosszú a hátsó lábuk, és ezeket használják helyváltoztatásra. A legtöbb kenguru a földön él, és jellegzetes ugrándozásuk minden más állattól megkülönbözteti őket. A farkuk tulajdonképpen az ötödik végtagjuk, amely ugráskor egyensúlyozó szerepet tölt be.
A nőstény kenguruknak elöl erszényük van, belül négy emlőbimbóval. Születés után a kis kenguru, a joey, ide mászik be, s itt növekszik, amíg önálló életvitelre nem lesz képes. A legtöbb kengurunak nincs meghatározott tenyészciklusa; egész évben képesek szaporodni, s mivel nagyon szaporák, a kenguruállomány képes öt év alatt akár megnégyszereződni is, ha adottak a szükséges feltételek, a víz és a táplálék.
A kenguruállomány szaporodásának szabályozása, hasznosíthatósága
Ausztrália őslakosságának túlélése szempontjából a kenguruk meghatározó jelentőségűek voltak. A bennszülöttek (aborigines) több tízezer éven át vadászták a kengurukat mind húsukért, mind bőrükért. Amikor a XVIII. század végén az európaiak betették lábukat Ausztráliába, túlélésük érdekében ők is elkezdték vadászni a kengurukat. Hasznosításuk mind a mai napig folyik, de ma már nagyon szigorú kormányzati ellenőrzés mellett.
Ausztráliában mind a hat államnak és a két területnek megvannak a maguk törvényi előírásai a kenguruk védelmére. Csak a négy leginkább elszaporodott kengurufaj és két wallaby faj kereskedelmi célú kilövése engedélyezett, és csak engedéllyel rendelkező vadászok számára.
Vadgazdálkodás és környezetvédelem: a kenguruk kilövése
Ausztrália füves legelői igen védtelenek, és könnyen lepusztíthatóak. Ezeken a területeken drámai módon elszaporodtak a kenguruk az európai betelepülők megjelenését követően azzal, hogy a telepesek rendszeres vízforrásokat biztosítottak háziállat-állományuk számára, és bevezették az európai mezőgazdálkodási módszereket. A vadgazdálkodás egyik területe, a kengurugazdálkodás, környezetbarát és egyedülállóan ausztrál iparág, melyet igen szigorú környezetvédelmi felügyelet mellett végeznek a környezetvédelemről és a biodiverzitás megőrzéséről szóló 1999-es szövetségi törvény alapján. A kenguruk az ausztrál ökoszisztéma részeként jöttek létre; puha lábukkal nem okoznak talajeróziót, nem pusztítják le a természetet, a tájat, a legelőket. A túlságosan elszaporodott kenguruk kilövése azonban hozzájárul az ausztrál környezet védelméhez, fenntarthatóságához.
Négy igen elszaporodott kengurufajta kilövése engedélyezett Ausztráliában. Egyik sem fenyegetett vagy veszélyeztetett fajta. A legszaporábbak a vörös óriáskenguru, a keleti szürke kenguru és a nyugati szürke óriáskenguru, ez a három fajta teszi ki a kereskedelmi célú hasznosítás 90 százalékát. A három fajta együttes létszáma az időjárási viszonyoktól függően 15 és 50 millió példány között ingadozott az elmúlt 20 esztendő során.
A kenguruk kilövése előre meghatározott éves kvóta alapján történik. A kvótákat évről évre újra megállapítják annak alapján, hogy mennyire szaporodtak el az egyes fajták, mik a szaporododási trendek, és milyenek a hosszú távú időjárási előrejelzések. A fajták megőrzése változatlanul a legfontosabbb cél. Ez a megközelítés garantálja, hogy a kengurugazdálkodás az ökológiailag leginkább fenntartható módon történjen.
Iparszerű kengurutenyésztés farmokon nem folyik az országban. A kenguruk kilövése a vadonban történik, engedéllyel rendelkező vadászok végzik.
forrás: wikipedia.hu és hungary.embassy.gov.au
|