Ausztrália jelkép állata a kenguru, amely az emlősök egy egyedülálló csoportjába tartozik. Korábbi tanulmányaid során már megtudhattad, hogy az emlősök osztálya három nagyobb csoportra, a tojásrakókra (vagy kloákások), az erszényesekre és a méhlepényesekre tagolódik. Természetesen, ahogy már tanultad másféle felosztás is lehetséges. Ausztrália és Óceánia emlősei azért érdemelnek külön említést, ugyan is az említett felosztás első két csoportjának képviselői - néhány kivételtől eltekintve - csak ezeken a területeken élnek.
A kloákás emlősök közös vonása, hogy a húgy-, az ivar- és a tápcsatorna kivezetése egy közös nyílással, a kloákával történik. Említett csoport képviselői ráadásul tojásokkal szaporodnak, az emlősök közt egyedülálló módon. Ugyan tejmirigyeik vannak, de azok nem tömörülnek emlőbe. A tojásrakóknak összesen három faja ismert. A kacsacsőrű-emlős félig vízi életmódú, táplálékát Tasmánia és Kelet-Ausztrália zavaros folyóvizeiben keresi. Nevét csőrszerű képződményéről kapta, fogai nincsenek, legfeljebb a fiataloknál. További érdekessége, hogy szarubevonatos csőre elektromos jelekre is érzékeny. A hangyászsünféléknek két faja, a hosszúcsőrű és a rövidcsőrű hangyászsün ismert. Testüket szőr mellett tüskék is borítják, fogatlanok, hosszú nyelvükkel termeszeket és más gerincteleneket zsákmányolnak. Ausztrália, Tasmánia és Új-Guinea déli részén honosak. Képen: kacsacsőrű emlős.
Az erszényesek közös tulajdonsága, hogy utódaik az embrionális fejlődés korai fázisában jönnek világra, majd többségében az erszényben található emlőn nevelkednek. Méhlepény csak egyetlen csoportnál alakul ki. Néhány csoporttól eltekintve valamennyien Ausztráliában és a környező szigeteken élnek. Kivételt képeznek az oposszumok csoportjai (Amerika). Az erszényesek közt találunk ragadozókat (erszényesfarkas, erszényesnyest), de többségük növényevő. A koala az egyetlen farok nélküli erszényes, Kelet-Ausztrália eukaliptusz erdeiben él, ezek leveleit fogyasztja. Hozzá hasonlóan a vombatoknak is hátrafelé nyílik az erszénye. A kengurufélék 54 fajt ölelnek fel, méretük a 2 kg-tól a 90 kg-ig terjed. Elülső végtagjuk kicsi, részben csökevényes, hátulsó megnyúlt, a talajról való elrugaszkodásban van szerepe. Farkuk jelentős szerepet tölt be az egyensúlyozásban és a kapaszkodásban. Erszényük előre néző, négy csecsbimbóval.
A méhlepényesek közül említést érdemel a dingó, amely Ausztrália évezredek óta egyetlen vadon élő méhlepényese. A kutyafélék közé tartozó állat régen nagy számban élt, mint a juhtenyésztés ellenségét szinte teljesen kiirtották. Sajnos jelentős mennyiségű kutyát, kecskét, juhot, nyulat telepítettek be az óceániai szigetvilág szigeteire, amelyek nemcsak az őshonos fajokat veszélyeztetik, de a mezőgazdasági termelést is. Napjainkra a legtöbb szigeten komoly problémát jelentenek.

forrás: termtud.akg.hu/okt/9/australia/