A földtörténeti őskorban keletkezett a kontinens nyugati részének alapja, a főként gránitból és gneiszből álló ausztráliai pajzs, vagy Nyugat-ausztráliai-tábla. Az ősföldet későbbi tengerelöntések többször is elborították, ezért hívják azt sok helyen táblás vidéknek. A tengeri elöntésnek köszönhetően különféle üledékes kőzetek (agyag, homokkő, konglomerátum) rakódtak az ősidei alapzatra. Ezeken az ősi területeken található a kontinens arany-, réz-, ólom-, cink- vas- és uránkincsének döntő része.
Földtörténeti óidő
|
Az Egyenlítő környéki helyzetben lévő kontinens elkezd déli irányba vándorolni, illetve elindul a gyűrődéses hegységképződés. Az ókor végére, a perm időszakban Ausztrália egészen délen helyezkedik el. Az Új-Guineához, Indiához és az Antarktiszhoz kapcsolódott kontinens nagyobbik részét jégtakaró fedi, s ekkor volt a kontinens utolsó eljegesedése is. Azaz míg Európábát kb. 10-15 ezer éve borította utoljára jégtakaró, addig Ausztráliát legalább 200 millió éve. Az ókorból, származik a variszkuszi korú Kelet-ausztráliai-hegység. Széles hegyhátakon elterülő erdők jellemzik Ausztráliának ezt a keleti felét, a York-foktól egészen Tasmániáig. Legmagasabb pontja a 2230 m magas Kosciusco-csúcs, amit Strzelecki nevű felfedezője nevezett el a lengyel szabadsághősről. Térképen felül Ausztrália a földötrténeti ókor elején (kambrium 590-500 millió éve), alatta a földtörténeti ókor végén (perm 290-250 millió éve), a képek nagyíthatók. A 6-os szám jelöli Ausztráliát.
|
|
Földtörténeti középidő
|
Új-Guineával és az Antarktisszal együtt elszakadnak Afrikától és Dél-Amerikától, s folytatódik a feldarabolódás. Az egész kontinensen szárazföldi üledékképződés folyt, számos belső medencéjében tavi és folyóvízi rétegek rakódtak le, s a triászban többféle kőszénréteg is képződött. A jura időszakban indul meg a Nagy-Artézi-medence kialakulása. A jelentősebb változások csak az újidőben következnek be. A kréta időszakban válik szét Ausztrália ls az Antarktisz. A térkép a kontinensek elhelyezkedését szemlélteti a kréta időszakban (140-66 millió éve).
|
Földtörténeti újidő
A harmadidőszak elején válik független kontinensé. Ebben az időben indul meg a keleti partvidéken a vulkanikus tevékenység, illetve indul teljesen elkülönölve fejlődésnek élővilága. A tektonikus mozgások legjelentősebb eredménye a Kelet-Ausztrál-hegyvidék kiemelkedése volt, azonban a kontinens tektonikailag nyugodtnak tekinthető, mivel egyetlen kőzetlemezen helyezkedik el. Ennek a tektonikai nyugalomnak köszönhető, hogy felszínén a hosszú szárazföldi lepusztulás nagy kiterjedésű sík területeket hozott létre.
forrás: termtud.akg.hu/okt/9/australia/ |