Mint már említettük a legalacsonyabb kontinens, területének 40%-a nem éri el a 200 m tengerszint feletti magasságot, átlagos magassága 330 m (Európa 290 m). Ha a szárazföldeket legmagasabb csúcsok alapján állítjuk sorrendbe Ausztrália messze a legutolsó. Felszínét hatalmas kiterjedésű síkságok borítják, itt a legnagyobb a lefolyástalan területek aránya. Domborzati és földtani felépítés alapján három nagytájcsoportra oszthatjuk:

Nyugat-Ausztrál-tábla
A kontinens csaknem a felét képező táblavidék, amely alapját az egykori Gondwana gyűrt kristályos kőzetei építik fel. A legidősebb kőzetek a Yilgarn- és a Pilbara-fennsíkok alkotói. Fiatal tengeri üledékből áll a Nyugati-parti-síkság, illetve szintén üledékréteg takarja az Észak-Ausztrál-fennsíkot. Utóbbihoz tartozik a homokkő rétegből álló Kimberley-fennsík és az alacsonyabb Arnhemföld. A kontinens nyugati felének középső részét a Homokvidék borítja, hatalmas "sivatagaival", melyek közül legnagyobbak a Nagy-homoksivatag, a Gibson-sivatag és a Nagy-Viktória-sivatag. Ezek csak nevükben sivatagok, felszínüket gyér füves növényzet borítja. A Közép-Ausztrál-hegységek a sivatagos környezettől csupán 400-500 méterrel emelkednek ki, éghajlatuk viszonylag csapadékos. Ide tartozik a Macdonnell-hg., a Musgrave-hg. és a Petermann-hg. A nyugati rész déli területén, a Nagy-Ausztráliai-öböl mentén a Fátlan-síkság, másnéven a Nullarbor-síkság helyezkedik el. Nevéből adódóan felszínét füves növényzet borítja.

Ausztrál alföldek
A kontinens középső nagytájcsoportja, amely északról délre három jól elkülöníthető részre oszlik. A Carpentaria-öböl síksága tengeri és főleg folyóvízi feltöltéssel keletkezett part menti alföld. Az Eyre-tó alföldje Ausztrália száraz szíve. A névadó Eyre-tavat tápláló vízfolyások (Cooper, Hamilton, Creek) csak a ritka esők alkalmával szállítanak vizet. A síkság területének jelentős része egybeesik a Nagy-Artézi-medencével, s így a felszín alatti vizek lehetővé teszik a gyér lakosság megélhetését. Az alföldek harmadik része a Murray-Darling-alföld, amely a tengerre nyíló, magaslatokkal jól körülhatárolható síkság, a két névadó folyó völgyében. Északi része még a Nagy-Artézi-medencéhez tartozik.

Kelet-Ausztrál-hegyvidék
A keleti partok mentén nagyjából észak-déli irányban húzódó hegyvonulat, szélessége átlagosan 150 km, de középen meghaladja a 400 km-t is. Északról délre haladva a következő hegyvidékekre tagolódik: Queenslandi-hegyvidék, Új-angliai-hegység, Kék-hegység, Ausztrál-Alpok, Victoria-hegység. Közülük kiemeljük a Kék-hegységet, amely a főváros és Sydney közelsége miatt közkedvelt turistahely barlangokkal, vízesésekkel. Az Ausztrál-Alpok a kontinens legmagasabb pontja (Mt. Kosciusko 2228 m), illetve az egyetlen, évente rendszeresen havazó területe miatt kap említést.

forrás: termtud.akg.hu/okt/9/australia