Az éghajlat fő jellemvonásai a kontinens földgömbön elfoglalt helyzetéből adódnak, amelyek az óceánok-tengerek és a domborzat miatt jelentősen módosulnak. Földrajzi elhelyezkedése következtében Ausztrália egyharmadára a trópusi, kétharmadára a mérsékelt éghajlat a jellemző. Az évszakok az európaihoz képest féléves eltolódásban váltják egymást: amikor nálunk tél van, ott akkor van nyár. A partközeli területeken az óceánok, tengerek kiegyenlítő hatása mérsékli a téli és nyári, illetve a nappali és éjszakai hőmérsékleti szélsőségeket. Sydney-ben például a januári – tehát nyári – középhőmérséklet 22 °C, júliusban – tehát télen – általában 12 °C körül van. (Viszonyításul: Budapesten a téli-nyári átlagos középhőmérsékleti érték közötti különbség 23 °C körüli.)
A belső területeken azonban szélsőséges hőmérsékleti értékek is jellemzőek a kontinentális éghajlati hatás miatt. Meghatározza a hőmérséklet alakulását a tengerszint feletti magasság is. Az éghajlat további alakítói a légáramlások: a nyári passzátszelek, amelyek bőséges csapadékot (nyári monszun) hoznak a kontinens északi, északkeleti részére és a keleti partvidékre. A téli időszakban a nyugati szélrendszer esőfelhői öntözik a déli, délkeleti partokat és Délnyugat-Ausztráliát. A kontinens belsejében és északon – a délkeleti passzátszelek miatt – azonban a tél száraz. Mivel magashegyek nem szabdalják a légköri képződményeket, gyakoriak a szélsőséges időjárási jelenségek, a hatalmas szárazságok vagy a pusztító áradások. Ausztrália északi partvidékén november és március között pusztító hurrikánok söpörhetnek végig.
Trópusi, északi részein csak két évszak van, a trópusi tél (májustól októberig) és a trópusi nyár. Itt télen a legalacsonyabb átlaghőmérséklet 21,7 °C, míg a legmagasabb átlag 31,6 °C. Nyáron ezek az értékek 24,6°C és 32. °C. Végletek: az eddig mért legmagasabb hőmérsékletet 53 fok volt 1889-ben egy észak-keleti szigeten, a legalacsonyabb hőmérsékletet - 23 fokot -Koscisuszko hegységben, 1994-ben mérték.