A kontinens hossza nyugat-keleti irányban a Steep-foktól (Greenwichtől keletre 113°9`) emelkedő Byron-fokig (keleti hosszúság 153°9`), amely légvonalban 4000 km.
A kontinens mintegy 300 m-rel emelkedik a tengerszint fölé, s teljes területének mindössze 6%-a haladja meg a 610 m-t.
Területének 85%-át az úgynevezett Outback, a világ legősibb tája foglalja el. Vörös sziklák, vörös por, okker síkságok, bíbor színben úszó hegyek, ragyogó kék ég és magányos házikók jellemzik a végeérhetetlen sivatagi tájat.
Ausztrália földrajzi szempontból három részre osztható:
* délen és délkeleten: tengerparti síkság és a Nagy-Vízválasztó-hegység
Itt található a kontinens, valamint az Ausztrál Alpok legmagasabb hegysége a 2230 m magas Mount Kosciusko, továbbá az ország mély folyói és vulkanikus képződményei.
A 65 km átlagos szélességű, alacsony parti síkság keleten, délkeleten és délnyugaton. Ez Ausztrália legsűrűbben lakott része.
A keleti parton található az átlagosan 1220 m magas Nagy-Vízválasztó-hegység, amely a parti sík területeket választja el a szárazföld belsejétől. A hegység északról a York-foki-félszigettől (Cape York) indul és a keleti parttal párhuzamosan – 3000 km hosszan – a délkeleten lévő Victoria államig húzódik.
* középen: Belső-ausztráliai-medence
Elkülönülő részei északon a Carpentaria-öböl síksága, délen a Murray-Darling-alföld és nyugaton az Eyre-tó térsége.
* nyugaton: Nyugat-ausztráliai-fennsík
A Nyugat-ausztráliai-pajzs átlagosan 300-500 m magas és a kontinens 60%-át foglalja el. Legnagyobb részét bokros sztyepp fedi, peremén helyezkednek el Ausztrália legnagyobb sivatagjai a Nagy-homoksivatag, a Gibson-sivatag, a Nagy-Viktória-sivatag és a Fátlan (Nullarbor)-síkság, valamint a Föld legősibb sziklái. A fennsíkot elszórtan kisebb hegyek, mint például a Macdonell-hegység és az Uluru bontják meg.
forrás: wikipedia.hu |